Az enyhülés tere – Helyteremtés a perinatális gyászban érintetteknek egy olyan alulról szerveződő kezdeményezés, amely a perinatális veszteséget (korai gyermekvesztést) elszenvedő családok számára kíván biztonságos fizikai és mentális teret teremteni. Végső célja egy nyilvános emlékhely létrehozása, amely az érzéki térélményen keresztül segíti a személyes és kollektív gyász feldolgozását.
A nők harmada él át perinatális veszteséget, fele terhességmegszakítást. A veszteség nemcsak őket, hanem rajtuk keresztül a családok és a társadalom nagy részét is érinti. A megszakadó terhességekről szóló diskurzust jogi, politikai és vallási moralizálás uralja, miközben az ezzel járó gyászt a tabusítás: sem megfelelő tere, sem rítusa nincsen. Erre a hiányra reflektálva, szakemberek bevonásával terveztem egy olyan nyilvános emlékhelyet, mely léptékében is méltó helyszínt biztosítana a személyes gyász megélésére és annak társadalmi f/elismerésére. A szomatikus szobrászat eszközeivel a téma nemcsak vizuális leiratát szeretném elhelyezni a köztéren, hanem lehetőséget biztosítani az egyéni testélmény, a test és a tárgyak viszonyrendszerén keresztül egy érzelmi jelenlét átadására.
Az alulról építkező, összművészeti kezdeményezést 2026. januárjában az ISBN+ Galériában mutattuk be kapcsolódó szakmai eseményekkel, a nyilvános emlékhely megvalósulása felé vezető út első lépéseként (a kiállítás kurátora Keszegh Ágnes volt). A kiállítás központi eleme az emlékhely központi plasztikájának 1:1-es makettje, amelyben a szobrászat és az építészet eszközei együttesen formálják azt a testre és érzelmi tapasztalatra építő térkoncepciót. Ezen kívül kiállítottunk még kisebb makettet, valamint egy építészeti látványtervet, melyet a Pi-Hun Architects&Engineers tervezett.
Az együttműködésben részt vett továbbá Ania Jopp, lengyel fotográfus, akivel a nők reprezentációját és jelenlétét vizsgáltuk Budapest reprezentatív közterein. Együtt dolgoztam még Papp Szilvia Vivi médiaművésszel, aki a Hoztam e világra c., részvételen alapuló projektjéből a perinatális veszteséget érintő női tapasztalatokat emeltük be a kiállításba, melyekre kortárs költők – Bende Tamás, Borda Réka, Ferencz Mónika, Györe Gabriella, Kállay Eszter, Seres Lili Hanna, Tóth Kinga – reflektáltak. A versekből hanganyag is készült. A kiállítás megnyitójára pedig a Varsányi Szirének, feminista kórus készült külön performansszal.
Az emlékhely pszichológiai hátterének és kommunikációs stratégiájának megerősítésében az Élet.Érzés Egyesület, különösen Sevcsik Anna és Szimon Petra segítenek. Szakmai konzulens: Mélyi József.
A projekt következő lépcsőfokain jelenleg is dolgozom, hogy egyszer létrejöhessen egy méltó zarándokhely, ahol egyszerre átélhetővé válik a személyes gyász és mely hely társadalmi legitimációt is ad az egyelőre tabusított érzelmeknek.
Sajtó: Népszava, Országút, ÚjMűvészet, 444.hu és 444.hu podcast
