A 6D csoport utolsó kiállítása, 2017, Budapest Galéria
„Az ismétlés és az emlékezés ugyanaz a mozgás, csak ellenkező irányban, mert amire emlékezünk, az volt, vagyis visszafelé megismétlődik; a tulajdonképpeni ismétlés ezzel szemben előre emlékezik. Ezért– már amennyire lehetséges– az emlékezéssel ellentétben boldoggá teszi az embert, persze csak akkor, ha időt szakítunk az életre, és nem keresünk már születésünk órájában ürügyet arra, hogy kilépjünk belőle, mondván, elfelejtettünk valamit.”
(Søren Aabye Kierkegaard: Az ismétlés)
A 6D csoport jelen kiállításában az ismétlés tematikáját járja körül, melyhez Lipták Ágnes szolgáltatta a témát. A repetitív cselekvések, a mozgás, mint folyamat és az ismétlés időbeli vonatkozása kerül fókuszba. Az ismétlődő cselekvések két pólus között mozognak: kényszerességükben a kiüresedés nyilvánul meg, de szertartássá is alakulhatnak, mely egyben tartja a személyiséget. Mikor számít a meditatív elmélyülés szentnek és mikor pusztán unalmas, hétköznapi időtöltésnek? Az ismétlés, mint a múlthoz való ragaszkodás rendszert és biztonságot adhat életünknek, azonban az emlékek újra és újra felidézése megnehezítheti a jelen megélését (a jelenvalólétet), és ezáltal menekülési kísérletté is válhat.
A megvalósításhoz egy speciális, a csoport által preferált alkotói módszer társul: a kiállított tárgyak nem pusztán a white cube-ban elhelyezett, autonóm művekként szerepelnek egymás mellett, hanem egy összetett egymásra komponálási kísérlet részeiként. Az egyéni munkák a folyamatos csoportos kommunikáció következtében, még a készítés során egymásra és az adott térre lettek hangolva, ehhez a csoporttagok időről időre egymás gondolataira reflektáltak. E belső logika kicsúcsosodása az egyik teremben elhelyezkedő „add tovább” játék, melyben a csoporttagok saját koncepciójukat mindig csak a sorban következő embernek mondták el szóban, így alakult emberről emberre ugyanazon mű.
