efemer installáció, 2017
parajdi só, víz, tálak
2017-ben a Labor Galéria kurátorai alapítottak egy új galériát: a Kunstküchét. A 3 négyzetméteres kiállítótér avató kiállítására Mélyi József kurátort kérték fel, hogy hívjon meg művészeket egy adott koncepcióra. Így alakult ki a Só c. csoportos kiállítás.
“Só
A só nélkülözhetetlen – a kijelentés történeti, gazdasági, társadalmi, gasztronómiai összefüggései egy kiállításleírásban nem szorulnak külön magyarázatra. A só mindennapjaink része – a magyar nyelv hemzseg a sóval kapcsolatos szólásoktól, fordulatoktól, szójátékoktól. A sótartó önmagában, vagy kiegészülve a borssal, esetleg a paprikával, az európai (magyar) vendéglátás közhelye – jelenléte természetes, általában csak a hiánya tűnik fel. A kiállítás a sótartó mint tárgy (és mint metafora) köré szerveződik. A felkérés értelmében a műtárgy nem (nagyon) haladhatja meg a Magyarországon átlagosnak számító sótartó méretét.”
Felkért művészek:
Borsos Lőrinc, Csákány István, Eperjesi Ágnes, Fischer Judit, Gutema Dávid, Koller Margit, Kötöde csoport, Kristóf Gábor, Kristóf Krisztián, Lakner Antal, Loránt Anikó, Mécs Miklós, Schmied Andi, Simon Klára, Szabó Ádám, Várnai Gyula, Zalavári András
A kiállítás időtartamából kiindulva egy efemer műtárgyat vittem, pontosabban hármat: egy fület, egy szemet és egy szájat. A testrészeket sótömbből faragtam ki. Az installáció további tartozéka 3 kistányér, melyekben épp annyi víz állt, ami a kiállítás alatt részben feloldotta a sószobrokat, egészen addig, amíg túltelített sóoldattá nem vált.
Konyhai kísérletem azt a kérdést feszegeti, meddig érdemes a langyos vízben ázni?