Az Új Nemzeti Kiválósági Program Doktorvárományosi Ösztöndíjának támogatásával elkészült a legújabb publikációm. Címe: Az environment művészete Magyarországon a ’70-es években. Jovánovics, Galántai, Pauer, Schaár. Olvasható az academia.edu online felületén.
Dolgozatomban az environment műfaját a művészet szabad áramlásának összefüggésében, kulturális és társadalmi támogatottságának kontextusában tekintem át. Ezen belül az (állam)hatalom és az individuum viszonyrendszerére fókuszálva vizsgálom a ’70-es évek első magyar példáit az environment művészet mezsgyéjén. Felvetésem szerint a szobrászat kiterjedt mezőjén (Krauss) elhelyezkedő environment, műfaji sajátosságából fakadóan – miszerint a művészek által épített mesterséges terek az individuumot szenzuális tapasztalásán keresztül segítik újrapozícionálni saját téridő-beli helyzetét az életét átszövő hatalmi struktúrákban – a Vasfüggönyön innen és túl is értelmezhetőek az individuális szabadságért és a társadalom liberalizációjáért folyó szellemi küzdelem képzőművészeti materializálásának.
Négy művész, Jovánovics György, Galántai György, Pauer Gyula és Schaár Erzsébet egy-egy fő művén keresztül mutatom be az első magyar environmentek paradigmaváltó erejét, kulturális környezetükkel való viszonyukat és kölcsönhatásukat a ’70-es évek Magyar Népköztársaságának szellemi terében. Ezek: Jovánovics György: Fényes Adolf terem objekt (1970) Galántai György: Balatonboglári Kápolnaműterem projekt (1968-73) Pauer Gyula: Pszeudo tér (1970) Schaár Erzsébet: Utca (1974).
Köszönettel tartozom Sass Valéria, szobrászművésznek, témavezetőmnek a kutatás letisztázásában nyújtott rendkívül alapos segítségéért és Mélyi József művészettörténésznek a precíz és építő kritikákért. A kutatás az ÚNKP Doktorvárományosi Ösztöndíja, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával valósult meg.
