videó loop, 2017
2017 februárjában a 6D nevű művészcsoporttal rendeztünk egy kiállítást a Budapest Galériában, melynek fő témája az ismétlés volt. A kiállításra való készületek során egy speciális játékot is alkalmaztunk, mint alkotói folyamatot meghatározó kísérleti módszert: az „add tovább” nevű gyerekjáték mintájára a csoporttagok saját koncepciójukat mindig csak a sorban következő embernek mondták el szóban, így alakult emberről emberre ugyanazon mű.
A játékot elindító koncepcióm alapja egy nehézségekkel terhelt életszakasz feldolgozása volt. A sziszifuszi periódusban a megtett erőfeszítések a kilátástalanság homályában vesztek el. Az az optimizmus adott erőt, miszerint minden véget ér egyszer, csak a folytatásra kell koncentrálni az átvészelendő idő alatt. Egy visszatérő álmomat választottam témául, mely ilyen élethelyzetben szokott kísérteni.
“Az önreflexív munka valós térből és valós tapasztalatokból merít, és erősen személyes.” /Kangiszer Dóra: Láthatatlan perspektívák/
“Koller Margit Paramnézia című videóinstallációja kivitelezésében egyszerű, de mondanivalója annál fontosabb. A lépcsőházakban való szüntelen rohanás kettős üzenetet hordoz magában: a művész – és általában az ember – rohan a céljai felé, de nem tudja, hogy eléri-e azokat. Útja sokszor olyan, mintha sosem lenne vége, újra és újra végig kell járnia a szokásos köröket, de nincs arra garancia, hogy próbálkozásai sikerrel járnak. Ugyanakkor az eddigi sikertelenségek ellenére tovább kell haladni, még akkor is, ha a siker távolinak tűnik.” /Zudor Boglárka: Kiállítások a hazai képzőművészeti életben: Ezek a legszebb éveink? Pályakezdő perspektívák, Kulter.hu/